Népművelés. Sok köcsöggel.

Szerző: izomtibi

Tibi nem ül be

Tibikém, szervusz, töltsél magadnak is valamit!

Mondja a képernyő túloldalán egy pókhasú, kreolbőrű férfi fehér fecskében, előtte számos kibontott üveggel. A Csicsák Márió.

De hülye vagyok, bazmeg, hát te otthon vagy! De van mit innod? Biztos? Ne rendeljek neked valamit a tesz-vesz futárról? Pedig muszáj lenne rendelnem valamit, mert ha egy napig nem rendelek, akkor a biztonság kedvéért felhívnak, hogy élek-e még.

Pedig élek, Tibikém, látod! Úgyhogy ez is egy jó év volt, ebben sem haltam meg! Én tudom, hogy nehéz volt, meg minden, de én az ilyen apró örömökre koncentrálok, például, hogy nem kell orrszőrt nyírni, mert úgysem látják a maszk alatt! Itthon meg, ha látják is, se érdekel senkit, már úgy értem, hogy engem. Meg mióta átestem a covidon, hálistennek, és nincsen szaglásom, olyan vidáman megyek be reggel a Marika után a toalettre, miután elvégezte a dolgát, hogy csípőre csapom a kezeimet és mélyet szívok a levegőből! Mint az Alpokban, Tibikém, bazdmeg!

De jó, hogy látlak végre! Jó ez a Zoom, nem? Magyar! Gyerekkoromban ki gondolt ilyenekre, hogy föltalálják, főleg a magyarok! Most meg a gyerekek is már ezen tanulnak, tudtad? Múltkor is megyek be a nagyobbikhoz, hogy megkérdezzem, hogy van fönt instán a kis osztálytársa, a Szimonette, mert megnézném, milyen aranyos, mikor látom, hogy ül a gép előtt és egy ilyen középkorú, barna, harmincas nőhöz beszél, kardigánban. Mondom neki, Renátó, ne legyél spúr, küldjél neki pénzt, magától nem vetkőzik le! Na, ekkor tudtam meg, hogy már nem csak a kurvák webkameráznak, hanem a tanárnők is! Hát még a végén az oktatási miniszer is tele lesz, mint a Gattyán!

Viszont én közben töltök még magamnak, Tibikém, mert mindjárt üres lesz a poharam, attól meg szomorú leszek. Pedig nincs okunk szomorkodni, Tibikém! Étterem is jól megy, hálistennek! Én csak olyat tartok, amit nem csak a turisták esznek, pontosabban azok nem is nagyon esznek meg! Nálam az étterembe az életben egyszer voltak turisták, egy eltévedt japán csoport, ezen kívül egy sem! Erre nagyon büszke vagyok, egyébként.

Nekem a szakács hiány sem okozott problémát, mert főleg panírozni kell tudni, de azt nagyon. Azt viszont meg tudja tanulni bárki, ha nem tudott volna magától, legyen mozdonyvezető, nyugdíjas kormányhivatalnok, pakisztáni, bárki, csak gyakorolni kell. Először fakockákon, teniszlabdán, és ha azt már jól ki tudják rántani, akkor lehet az ételekkel is szórakozni! Nálam a panírfőnök, a Zsoltika már öt éve dolgozik, iszonyatosan tud panírozni, de rá is rá kell nézni néha, mert múltkor a mirelit rántott halrudakat is bepanírozta, úgyhogy volt egy négyes értékelésünk is a Netpincéren.

Úgyhogy mondom, minket szerencsére annyira ez a járvány dolog nem érintett, meg alkalmazkodtunk is, van most már nálunk pizza is, mert szeretik azt otthon elrágcsálni a dobozból az emberek! Annyira olasz egyébként, hogy a tésztafelelős Ferike a Juventusnak drukkol! Viszik is, sőt még rólam is van elnevezve Pizza! Csicsák Pizza! Tíz feltétet lehet kérni belőle, de kell lennie közte virslinek is! Az ujjaim miatt, ha már rólam van elnevezve, ugye!

Bezzeg a belvárosban szenvednek, Gerendai is szomorú, inkább tőlem rendelnek virslis pizzát, mint tőle márnás céklahabos zsuflét. Gondoltam, legalább anyám most boldog, aki az Arany Jánosban lakik, mert mindig sír, hogy hangos, meg sok a turista! De most is sír! Most meg, hogy az ingyenes parkolás miatt egész nap keringenek az autók a tök kihalt utcákban! Mondtam is neki, hogy a faszomat sírsz már állandóan, pénzed sincsen, szültél is már, mi kell még, bazmeg?

Inkább koncentráljon ő is a jó dolgokra! Kijutott a fradi a béelbe! Mostanában amúgy is fradi meccsre illik járni, a Vipbe, ha úriember vagy! Tudják ezt a kislányok is, aztán akik régen este tizenegykor dülöngéltek be a Bobba, hogy magukba rakjanak valakit, most már délután elkezdik a sminkelést, hogy kiérjenek a kezdőrúgásra! De jó is egyébként, mert én mondjuk nem szeretem a focit, de ott nem is kell nézni, elég, ha szépen föl vagy öltözve, és van nálad kokó!

Viszont múltkor egyszer megfordultam, és nagyon meglepődtem, amit a pályán láttam! Mondtam is mellettem a Gabinak, hogy te, bazmeg, miért ilyen sápadt a kapusotok? Azt mondja erre, hogy mert az magyar! Magyar bazmeg, hűltem el teljesen, hát miért teszitek ezt vele, hát hogy érezheti magát az öltözőben? Elfogyott a pénzetek kapusra? Akkor legalább egy csokicsőbe fizessétek be! Én se azért vagyok ilyen barna, mert cigány vagyok, hanem attól függetlenül! Mert 2002-ben elmentem az Örsön egyszer hat percre befeküdni a csökicsőbe!

Viszont, a marketingesetek az nagyon jó, bólintottam elismerően. Ott az a krapek is, aki félmeztelenül a haverja nyakában ül, a hátán egy panzer tankkal, aztán ha otthon a híradóban meglát egy ilyen színeset a kerítésnél állva, szatyorral a kezében, akkor meglökdösi a tévét, az asszonyt meg megrázza. Ti meg adtok rá egy focimezt, meg egy nyolcszámjegyű fizetést, és nézd meg, máris hogy örül neki!

Ráadásul jól kibasztatok a köcsög lilákkal is, mi? Hogy volt régen? Lipcsei Peti, te lófejű geci? Na most kiabáljanak ilyeneket, miután lebetűzték a hátukról a nevüket!

Amúgy Tibikém, tudnod kell, hogy járok én másik meccsre is, a Mezőkövesdére. Oda ugyanis pénzt kell vinnünk az üzlettársammal. Muszáj, azt mondja, mert ha már sajnos nem segítenek, de legalább ne is ártsanak! Mert az senkinek nem jó. Oda viszont másképp kell kiöltözködni, mert ott is van egy sikk! Ezek ugyanis ilyen régi vágású üzletemberek. Úgy értsed, hogy ahogy a sátánisták is megfordítják a templom falán a keresztet, úgy fordították meg ezek is a fiókjukban a Munkás-paraszt Hatalomért emlékérmüket! Úgyhogy Mezőkövesd meccsre kigombolom köldökig a fekete ingem, nyakamba akasztok egy BMW medálos láncot, és fölkapok egy lezser püspöklila zakót, mint mindenki.

Azért az Andris így is gyorsan kiszúr minket, vagy inkább a táskánkat, aztán siet a kis téeszes lábain érte. Elején furcsa volt, hogy ott a lelátón kell neki odaadni, hát mondtam neki, hogy Andris, legalább a félidőben a kezdőkörben, anyám is hadd lásson a tévében! Ahogy régen tizenegyeseket rúgtak a szurkolók a tartalék kapusnak, most pénzt adnának neked! Hát mégiscsak jobb program, nem? Azt mondanánk, hogy utánpótlásra adom, hogy a hatodik szilvapálinkára még tudjál venni egy hetediket is a büfében! De amúgy jó program ez is, mert itt sem kell meccset nézni, meg nem is nagyon tudnád, hogy mit nézel, még az edző se nagyon ismeri a játékosokat, meg ők se biztos, hogy egymást. Lehet, múlt héten még Kazahsztánban a kecskék után futottál, most meg az oldalvonal mellett kék-sárgában, jövő héten meg Braziliában halat sütsz a parton! Ki tudja!

Arra kell viszont figyelni, hogy hülyéket nem szabad kérdezni. Elején sajnos még nekem sem ment, úgyhogy így két fröccs között megpendítettem, hogy máskor adhatnánk szegény, éhező gyerekeknek is pénzt. Na, erre csúnyán néztek rám, az egyik csávó, akinek rendes bazaltbányája van, ki is oktatott, hogy egyrészről, nincsenek szegények, főleg gyerekben, de ha még lennének is, minek akarnék pénzt adni nekik? Szerintem mit tudnának elintézni, ha még magukon se tudtak segíteni? Hát Tibikém, nem is véletlen vitték ilyen sokra, hogy ilyen okosakat beszélnek a világról!

Én annak is örülök, hogy mindig verbális háborúban állunk valakivel. Hát mi másban álljunk? Nekem nincs azzal semmi bajom, neked is a kurva anyádat, Tibikém! Csak ide már ne gyere pofozkodni! Hát jobb, mint régen a lövészárokban, feküdni, nem? Főleg nekem, ekkoraként, hát mi esélyem volna nekem a harctéren? Még az is eltalálna, aki máshova céloz.

Este ti mit csináltok? Én nem tudom, csak, hogy iszom. Meg nosztalgiázom! Milyen jó volt régen, mikor Ausztriában voltunk, részegen síelni, este meg részegen petárdázni! Aztán, hogy eltévedtem a pályaszálláson, hogy az nem igaz! De borzasztóan megörültem, mikor megtaláltam végre a lábnyomaimat a hóban! Meg aztán ti is engem!

Úgyhogy vannak jó dolgok, Tibikém, nem kell mindig panaszkodni! Meg kell látni a szépet és a jót a világban magad körül!

Nézd csak meg, 25 éves Talisker, és még van az üveg alján!

Biztos, hogy ne rendeljek neked is egyet?

Tibi beül

Nézze, Uram. Amit megeszik az ember, az a sajátja. Az az övé. Ebben a bizonytalan világban, ki tudja mi történik holnap. Amit megeszek, az az enyém. Az itt van, azt el nem veszi senki tőlem.

Mondja a zsírszalonna hangú férfi, zötykölődve a vonaton, a hetvenes években, de kétezres évek női Dior napszemüvegben, kezében elemózsiájával, amivel épp eggyé válni készül. Ha nincs meg, itt megnézheted.

Azt, hogy az vagy, amit megeszel eredetileg Ludwig Andreas Feuerbach az egészséges táplálkozással összefüggésben használta, de kinek mi az egészséges? Van, aki szerint a Wellness-saláta tojással az, de próbáld meggyőzni a Németh Szilárdot, hogy legközelebb azt főzzön bográcsban.

Azt is tudjuk, hogy a legjobb a házi koszt, amit az ember otthon a tévé előtt fogyaszt, akár főzte, akár a Pizza Kingből rendelte. Azt ő csinálta, vagy az ő felesége főzte, meg ő választotta ki a szórólapról. Mert az ember étel ügyében tévedhetetlen, mint a pápa hit és erkölcs dolgában. Zárójel, minden másban is az persze, kivéve a párválasztásban, meg a nősülésben, de az se csoda, hisz az olyan, mint a tippmix: csak azok nyernek vele, akik el se kezdik, vagy nagyon hamar abbahagyják. 

Az asszonyból jobb esetben csak a főztje okoz örömet, de van, hogy még az sem.

Gyere, szedjél még, van még negyven liter, ha megmarad elteszem befőttesüvegbe, azt lefagyasztom, hogy amikor csak huszonöt kilót főzök, akkor is legyen repeta, vagy ha eljönnek a keresztlányomék Düsseldorfból a gyerekekkel. Na, tessék, itt a merőkanál, hat disznó zsírja kellett a liszthez, hogy berántsam vele a zsenge tököt. Nem mirelit! Igazi piaci, házi kaporral, egyé’.

A másik meg csak azért rendeli ki az ételt, hogy lefotózza, meg nem eszi. Libamájas garnélatortához drámai meleg filter dukál. Szardiétan van ugyanis. Be nem visz semmit, csak uborkás kakaós céklalét, napi hatszor egy litert, hogy kifossa a baktériumokat is.

Az evés, meg az étel fontos mindenkinek, na.

Aki meg azért eszik, hogy ne dögöljön éhen, az járjon inkább a Táplánszentkereszti Ifjúsági Fúvószenekar próbájára, sok öröme úgysem nagyon lesz másban.

Viszont, ha az ember nem akar főzni, vagy szeretne találkozni másokkal is, anélkül, hogy azok kiigyák az összes rendes italát, és még éjfélkor se lehessen kibaszni őket az utcára, úgy be kell üljön valahová. Budapesten mondjuk minden második embernek van étterme, vagy büféje, vagy valamilye biztosan, de mi legyen a többivel? Mondjuk a Gianni sem ehet minden nap a Pomo D’Oro-ban, főleg hogy dél és este tíz között nem is biztos, hogy kap asztalt.

Felmehet az ember mondjuk a Welovebudapesre inspirálódni, de igyekezzen, mert ha két hét múlva veszi észre, hogy megnyílt a világ legújabb, legjobb helye, ahol a hegyi zsidó gasztronómiát ötvözik a fenntartható főzéssel, lehet már rég bezárt a hely. Hacsak van elég tartalékuk, mert nem költötték el az összes pénzüket Welovebudapesten beszámolóra.

Vagy megnézheti mit zabált fel a 77-es troli útvonalán Zé. Esetleg megkérdezheti a kollégáját, de az meg mindig valami faszságot mond. Tavaly voltam a párommal a Trófeában…. Jó, menj te a faszodba! De erről majd később.

A lényeg, én is állandóan zabálok, meg iszok, csak aztán nem megyek fel a hely Facebook oldalára okoskodni, mert már leszoktattak róla.

De itt meg úgysem történt semmi jó ideje már, úgyhogy inkább ideírom hol mit láttam, aztán akit nem érdekel, az főzzön inkább valamit darált csirkéből. 

A gyerekek mindenhová szétkenik a taknyukat (retro)

Az emberekben egy közös van, hogy mielőtt olyanok lennének, mint amelyinek, milyen aranyosak, tiszta anyjuk, utána meg milyen kedves bácsi-nénik, tessék szépen köszönni nekik. A kettő állapot között meg van faszkalap szomszédod, meg az a geci főnököd, és a kurvád, aki megcsalt.

Biztos nem lettek jól megnevelve a szüleik által! Csap az asztalra most Irma néni az emeletről, aki távolról a mutatóujja rázogatásával nevelte szüleik helyett is a rossz gyerekeket. Több-kevesebb sikerrel.

Tóbiáska kezelhetetlen gyerek volt. mikor rátört a kezelhetetlenség, anyja olyan spártai pofont kent el a gyerek takony fején, hogy az emeleten Irma néni is felült egy pillanatra a kanapén, pedig olyan hangosan hallgatott Nyári Kálmán slágereket, hogy a konyhájában egy norvég death metál banda is észrevétlenül koncertezhetett volna.

De hogy példát is mondjunk Tóbiáska rosszaságára: az anyja által uzsonnára csomagolt szendvicsről látóidegei segítségével rendszeresen megállapította, hogy az nem ízlik neki, ezért azokat a kukába kidobálta a kis kezeivel. De az anyja sem ma kezdte a pályát, gyanút fogott, ezért egyik este rákérdezett a gyereknél, hogy hogyan ízlett a kőrözöttes szendvics, Tóbiáska? Tóbiáska pedig mondta, hogy nagyon ízlett, mind megettem. Mer a gyerek az olyan hülye, mint a tacskó, rendesen meg se nézte, mit dobál ki, nem-e esetleg-e sajtkrémmel volt az a szendvics inkább megkenve.

Egen, ízlett a körözöttes szendvícs, te türhő, és hopp, Erma néninél megremegett a csillár.

Csoda-e hát, hogy Tóbiáska anyja a gyereknevelést leginkább az ördögűzéssel rokonította, és nem volt kétsége afelől sem, hogy a poklot a méhébe a gyermek apja rakta bele, mely azóta egy ócska szakadt faszcibáló kurvával élt inkább együtt. Apádnak is inkább a friss pina kellett, mint te, közölte nem egyszer anyja Tóbiáskával, aki erre is csak nagy buta szemekkel tudott pislogni.

De a szomszédból a Bécike sem volt jobb Tóbiáskánál, az meg olyan irtózatosan tudott szörnyű ékezetes magánhangzátokat kiüvölteni a húsz kilós testéből, hogy Irma néni nem csak hogy felült a kanapén, hanem egyből le is rohant a légópincébe hat Globus konzervvel. Bécike szülei azonban nem hogy nem verték el a visító disznót egy telefonkönyvvel, de inkább olyan tehetetlenül nézték, mint ahogy Newton a fejére eső almát.

Nekik viszont utána sem jutott semmi eszükbe, inkább próbáltak úgy tenni, mintha nem lenne ott a gyerek. Az meg, hogy legyőzze láthatatlanságát, még egyet tekert a volumén, vörös bucivá dagadt kalács képe, és olyan hangot adott ki, mint egy skótduda, amire ráállt egy elefánt.

A két gyerekben csak egy közös volt, hogy napközben Klemperné Trevcsák Henrietta, azaz Heni néni felügyelete alatt álltak, aki 32 éves óvoda- és fejlesztőpedagógusi rutinjával tudta, hogy mindig tartania kell magánál egy 50 milliméter hosszú injekciós tűt, aztán amikor az egyik koboldra rátör a baromság, csak föl kell mutatnia, hogy ezzel szokta kiszívni a gyerekekből a rosszaságot. Emerre a kis kolbászka pedig úgy tömte vissza az orrába a taknyot, amit előtte a falon akart  egyenes szándékkal szétkenni, hogy öröm volt nézni.

Heni néni csoportjában 46% szerette a parizeres kenyeret, 54% a ivólevet, és 23% szeretett délután aludni, ehhez képest 100% ette meg a parizeres kenyeret, itta meg ivólevet, és ugyanennyi aludt délután, mintha bemorfiumozták volna.

A szülők nem értették, hogy a büdös lekvárosképű, lábszagú, izgága, nyaklevesvirág gyerekük miért tud az óvodában normálisan viselkedni, otthon meg nem. Kérdezték is Heni nénit, hogy mi a titka? Szíjjal veri őket? Sosem szól rájuk, hagyja megenni nekik a macskaszart is? Jeges vizet önt a nyakukba? Térdepelteti őket? Tényleg ad nekik morfiumot?

Heni néni erre mondta, hogy ezekkel szemben leginkább nem árt, ha az értelmi képességünk meghaladja a négyéves gyerekét, akit éppen nevelni próbálunk, és következetesen, felnőtt módjára viselkedünk vele. Tóbiáska anyukája, akinek volt férje önkormányzati képviselő testületi tag és különbenismitképzel, erre úgy elsápadt, hogy a nappali fénynél is világított.

A jópofa Heni néni azóta otthon a Disney Channelen nézegethet gyerekeket, a csoportját pedig megörökölte a Szkátits Kitti, vagyis Kitti néni, aki nagyon örült hogy végre óvónőként dolgozhat, miután nem vették fel marketingesnek, területi képviselőnek, salesesnek, telefonos értékesítőnek,  adminisztrátornak, könyvtárosnak, konyhai kisegítőnek, Replaybe eladónak. És örült az intézményi fenntartó hivatalvezetőjének helyettesének a szomszédja is, hogy végre valahova benyomta a menyét.

És örült Bécike is, hogy  végre rendesen szétkenhette a taknyát a falon.

Rózsabimbó (retro)

A következő, tizenhárom évvel korábbi történet ma már nagyon másképp zajlik. Most, ha huszonöt feletti pénzesebb, vagy annak tűnni akaró férfiak találkoznak, akkor elsőként azt vitatják meg, hogy kinél mi van, vagy ki mit tud szerezni és mennyi idő alatt. Akkor is, ha kedd van és ebédidő.

Márpedig találkoznak most is, csak szállodákban vagy ismerős éttermében, amit nekik kinyitnak.

Betáraztam most. Mondja az egyik ötvenes férfi, köldökig kigombolt szürke ingben. Asztalon előtte vödörben van jégben hűtött prosecco, olasz fehérbor és kitöltve mindenkinek egy grappa. Ez összesen további négy főt jelent az asztal körül, akikhez most odalép egy pincér.

Nem vagyok most éhes, Lacikám. Mondja neki a betárazott férfi. De azért valamit hozzál, mondjuk egy branzinot grillezve, olyan zöldségizén, meg pár fésűkagylót. De tényleg nem kell sok, mondom nem vagyok éhes, megint ott fogom hagyni az egészet. Zolikám, te meg nem ehetsz megint papfojtó tésztát, nem lehet állandóan tésztát zabálni. Egyél te is branzinót. Jó, akkor ne egyél, baszódjál meg, dögölj meg akkor a szaroddal, ha egyszer nem tudsz valami egészségeset enni.

A lényeg, hogy van most nálam több is. Ez itt várjál, nyúl be az ing mellzsebébe, ez, ez mondjuk pont nem olyan jó. Ennél energolos szőkített olajba áztatták a kokacserjéket. De legalább van belőle sok. Ez már jobb, szép rögös, nézd, de masszív, azt kell mondjam. Ezzel óvatosan, mert 95%-os tisztaságú. Ilyen téglában hozzák be hajók alján, Turecz intézte. Ez meg, hú ez vad. Ez nagyon fel van ütve, geci lidokainos, úgyhogy ne nyalogassad, mert lezsibbad a fejed tőle. Szóval ez egy ilyen cuvée, azt mondanám. Ha nagyon fáradt vagy, vagy valami. Na, ez meg ugyanaz, amit hajón hoztak, de ez a Tóni orrából esett ki múltkor zártkörű misén a Mátyás-templomban. Úgyhogy ez ilyen eszmei értékű, ezt el is teszem inkább.

Szóval van így nálam, mennyi ez így, tíz? Veszi szemügyre a pakkokat a kokasommelier. Ne rendeljünk még? Szerintem menjünk biztosra, Fater is jön még. Tudtok valakit? És az jó? Mennyi idő alatt van itt? Áh, az sok. Szólok én az emberemnek, remélem ráér. Az fél óra és itt van. Ő viszi az Ádáméknak is, mondja már telefonnal a fülén. Szevasz, vagy? Remek. Itt vagyunk az Aranyban. Egy tízesre gondoltam a múltkoriból. Igen? Az is jó. Mi? Néz a vele szemben ülőre. Tizenöt, tizenöt inkább. De lehet húsz is, nem baj. Majd lesz valahogy. Jó, akkor mikorra érsz ide? Remek, jó van. Gyere.

Na, ez jó lesz, meglátjátok. Mondja és tölt magának megkönnyebbülten egy pohár prossecot.

Csajt hívjunk? Ne, mi? Laci? Jó, most én se érzem.

A múltkori az jó volt? Nem emlékszel? Én se nagyon.

Jó, akkor talán majd később. Megbeszéljük.

Gyerek úgyis mindjárt ideér.

Van nekem az egyik főnököm, a Tóni. Több helye is van, ebből a legtöbb csak azért, hogy legyen hol üldögélnie a szellemi bajtársaival. Illetve részben a könyvelője tanácsára.

Meg ha már beülök valahová, az legyen az enyém, szokta mondogatni.

Tegnap is összegyűltek a babérkoszorús cimboráival, hogy ne unatkozzanak, aztán hívott engem is, gondolom, hogy a végén hazavigyem. Mire odaértem, már a galérián ültek és táplálkoztak. A spanja, a Csicsák Márió tégla vastagon kente a tatárt az ujjnyira megvajazott piritósra, majd előrenyúlt egy rántotthúsért is, hogy rátegye a tetejére, miközben a fux a nyakában belelógott a pörköltjébe.

Mikor rendesen betápoltak, egyikük elővett egy akkora szivart, mint a faszom, leharapta a végét és beleköpte a maradék somlóiba.

Így üldögéltünk lassan másfél órája, mikor megszólalt a Tóni, hogy kéne egy picsa. Tónikám, milyen picsa kell, kerek vagy szögletes, kérdezte a Kenyőc, akinek olyan pimpes fényeslépője volt, hogy az orra egy zsiráf szemét is kiszúrta volna. Stricipellő, mondogatta és kibaszott büszkén vigyorgott hozzá a retardáltja, mert az amerikai filmekből úgy vette ki, hogy aki kurvákat futtat, annak feltétlen ilyenben kell járnia.

Picsa. Nekem mindegy. Mondta a Tóni, úgyhogy Kenyőc már telefonált is, hogy Szandrácskám idegyere hozzánk, feladat van, picsádat mossad meg. Letette és elégedetten mondta, hogy ez egy olyan fullos picsa, hogy ilyen csak neki van, meg hogy kicsit ilyen egzotikumos. Szandrácska félóra múlva betipegett, kibaszott egy ostoba feje volt, de akkora csöcse mint a víziló feje. Állj fel ide szépen és táncikáljál, mondta neki Kenyőc az meg nem sokat gondolkodott a dolgon, mert már rajta is állt az asztalon a narancsbőrös valagával. Milyen a picsája? kérdezgette a Kenyőc, mert geci büszke volt, hogy kirántott a telepről egy szutykot, és ráállította az asztalunkra. Jó, jó neki, mondta a Márió, és láttam, hogy az asztal alatt már tördeli a szafaládé vastagságú ujjait, amiken volt vagy negyven pecsétgyűrű. Mér nem fogod meg a picsáját, Máriókám, olyan markolata van, így van-e Szandrácska, dőlj előre hagy lássuk szépen a picsádat. Márió erre pisztolyt formázott a mutató és középső ujjával, a hüvelykkel meg mérte az irányt meg a távot, miközben borasztóan koncentrált, majd beszart a megfeszülésbe, aztán váratlanul elsütötte a fegyvert, beszúrva a mutató meg a középső ujját a csaj seggébe. A szerencsétlen erre összeesett, leborulva az asztal alá. Végén az ügyeletet is ki kellett hívni, azok vitték el.

Tényleg szép picsája volt, mondta Márió utána fordulva, mikor kivitték az ajtón.

Tóni közben még kicsit tunkolta a somlóit, amibe az egyikük beköpte korábban a szivarvéget. Kéne kúrni, mondta közben. Nem várta meg a választ, mer már folytatta is, hogy tegnap voltam kúrni.

Mondták van egy csaj, kurós. de nem csak az, hanem mazo is. Érted mazo, arra élvez, ha verik… Ilyen mazocsaj, érted. Megyünk föl, már fönt vagyunk, erre mondja, hogy üssem majd meg. Már ha majd kurunk. Merthogy ilyen mazo. Élvezi, ha verik. De csak ha kurják közben!

Hát mondom, nem tudom, mert mi van, ha már azt mondod, hogy ne üsselek, de arra gondolsz, hogy de mégis, vagy fordítva. Erre azt mondja, hogy pont ezért van ilyen vezényszó. Hogyha azt mondja, akkor tudom én, hogy már ne üssem, addig meg üssem. Azt kúrjam. A vezényszó meg legyen a rózsabimbó. Mondom rózsabimbó, jól van.

Úgyhogy elkezdtem kúrni, kúrom hátulról, azt mondja, üssem meg. Ismertek, nem nagyon ütök meg nőt, csak ha nagyon kell, de hát ez meg élvezi is, hát megütöttem. Erre azt mondja ne így, erősebben! Hát akkor erősebben ütöttem meg. Azt mondja ez az! Hát akkor érted, gyúrok meg minden, olyat rábasztam, hogy visszapattant a feje az ágyvégről. Azt mondja, hagyd abba! Mondom igen? Hagyjam abba? Dirr, bazmeg! Kurva anyád! Már lendíteném a kezem újra, erre felpattan és szipogva bekucorodik a sarokba, hogy hülye vagy, miért nem hagytad abba?

De mondom, ha nem volt jó, miért nem mondtad a vezényszót?

Aszondja, mert elfelejtette.

Nem semmi, mondta erre a fószer, aki korábban a szivarvéget köpdöste, most meg a fülében vájkált a terepjárója slusszkulcsával. Szerintem máskor találjatok ki valami egyszerűbbet, javasolta.

Vagy kúrj süketet. Annak mindegy, mit mondasz.

 

Korai kurvák (retro)

Van egy kolléga, a Herpai Kálmán, becsületes jó gyerek, tizennégy éve autózik, ritkán iszik, nem dohányzik, elég zárkózott arc. Mondták is, hogy amiatt, mert valami tetű nagy kurva a felesége, és ezért aztán ilyen depressziós lett. Úgyhogy csendben, szabályos kéztartással tekergeti a kormányt, a jámbor, bús, kicsit süsü tehénszemeivel pedig a visszapillantóba csak a másodperc töredékére néz bele, nehogy találkozzon a tekintete az utaséval.

Aki, ha megkéri, hogy tekerje fel a rádiót, feltekeri, ha meg szól, hogy hangos, akkor meg letekeri. Ha pedig megkérdi az utas, hogy miért a dugóban araszolnak, hát a faszért pont taxizik, ha nem ismeri a várost, akkor pedig egy kicsit még szomorúbban néz maga elé.

Mert tudja, ha hazamegy, ugyanolyan csórón, seszínű hajjal, kék horgolt pulcsiban, ahogy reggel elment, a feleségének még ennél is sokkal cifrább megjegyzései lesznek.

Ráadásul van neki egy lánya is, a Zsófika, aki most tizenöt éves, de az bazmeg úgy öltözik, hogy a picsáját azt akkor is szellőzteti, ha már a mókusba is belefagyott a mókusszar, a mókus meg az odvába. Ráadásul inkább néznéd huszonötös lestrapált boxos kurvának, mint első gimnazistának. Bár a faszom tudja már, hogy kell kinéznie egy első gimnazistának. Állítólag már így, a Birmák Laci szerint legalábbis.

Azért is jó, ha jó cefetül van felöltözve a kislány, mondja, mert onnan lehet tudni, hogy már van elég érett ahhoz, hogy visszafeleseljen az anyjának, aki visszazavarná, hogy öltözzön át. Onnan meg már csak egy lépés, hogy fel is akarjon jönni a lakásomra egy ötezer forintos telefonfeltöltőért cserében!

Birmák Laci egyébként, ha nincs több fuvarja, és a kocsmából is hazaért, egész este a wiw-et nézi, mert azt mondja, hogy annyi fehérneműs kiskorút, mint ott, sehol nem látni a világon, és még rád se basszák a kommandósok a nyolcadik emeleti panelajtót, teljesen legálisan lehet csiszolni rájuk.

Elmondása szerint így bukkant rá a Kálmán lányára, a Zsófikára is, aki olyan hajlékony, hogy saját maga alá befotóz a tükörből. Alul csak tanga rajta van rajta, mondja, és közben olyan fejet vág, mintha a Gombóc Artúr orrára ráhúznál egy csokitortát. Ráadásul úgy csillog a szeme, folytatja, hogy a Michelle Wild öt fasszal a seggében is elsőáldozó, harmatos kislánynak tűnik mellette; gondolnád erről, hogy napközben az iskolában meg napocskákat rajzolgat krétával? Tolta közelebb a telefonját az arcomhoz, mire mondtam neki, hogy tizenötévesen már kicsit előrébb tartanak, de így is elég undorító, amiket kimond a száján.

A lényeg, hogy a Herpaihoz is eljutottak a lánya képei, aki erre teljesen összeomlott. Mire elszívta a kék Helikon felét, amivel a Bélabandi megkínálta, már vérben úsztak a szemei, de kicsit az idegtől is. Hazamegyek, esküszöm nektek, elverem. Pöcögtette idegesen a hamut a földre. Mondtuk neki, hogy meg lehet próbálni, de nem vagyunk biztosak benne, hogy a veréssel elmúlik a kurvaság, mert ha így volna, akkor már gecire nem lenne egy kurva se a földön.

Dehát mikor meg hazaért, alig emelte volna meg a hangját, a felesége már elé is állt, és elkezdte lökdösni, hogy fogja be a gecis pofáját, ő nem fogja hagyni, hogy a lánya az ő sorsára jusson, és valami retkes, csöves taxis mellett kelljen elbasznia az életét, a gyerek az igenis modellkedjen, jusson előre, aztán hátha valaki felfigyel rá, és elhívják fotózni az FMH-hez, vagy a fasz tudja hova, bárhová. És hogy tudja meg azt is, hogy a Zsófika nem a nagyanyjáéknál alszik hétvégente, hanem a Bankban táncol, és ő nagyon büszke arra, hogy ilyen csinos lány, és már most több jómodú, idősebb udvarlója van.

Én úgy gondolom, hogy jól tette a Kálmán, hogy másnap megpróbálta felakasztani magát, mert egy olyan világban, ahol a feleséged neveli kurvának a gyereked, baromi felesleges élni.

De hát amilyen szerencsétlen egy fasz ez, még rendesen fel sem tudta akasztani magát, csak a fürdőben sikerült az összes csövet kitépnie a falból.

Mondjuk egyre így is jó volt, mert állítólag a Birmák Laci azóta már nem tudja kiverni a Zsófikára a faszát.

Most már megvárom vele, amíg felnő, mondta.

Vagy amíg tényleg meg nem hal a Kálmán.

Vannak ezek a nők, akik otthon ülnek, nézik a Netflixet, aztán hirtelen megbizsereg nekik. Elején még kicsit megvakarásszák, de aztán nem bírnak magukkal, felpattannak, letépik magukról a ruhát, kirohannak a kertbe és beguggolnak a veteményesbe. A képet meg kirakják az Instagramra. De nem ám azzal a szöveggel, hogy beleülök a sütőtökbe, nem. Hanem, hogy az én lelkemben mindig tavasz van.

Sokban hasonlítok ezekre a nőkre egyébként, mondja az egykori taxis Ecseri Teó, aki közben a könnyebbik szatyros kezével lejjebb rángatja a légypiszkos, szmogáztatta orvosi maszkját az orra alá. Én is nagyon szeretem megmutatni a faszom, ugyanis. Szeretem, ha nézik. Régen ide kijártam a Lupa mellé, vagy hétvégén az Aligánál a lógatósba. Csipőre vágtam a kezem és vettem egy mély levegőt. Ettől szép nagy mellkasom lett, a kezeim meg odavonzották a tekintetet a faszomra. Aztán vártam a hatást.

Én egyébként teljes mértékig megértem ezt a mostani női mozgalmat is, hát én se szerettem volna, hogy csak azért, mert kirakom a faszom, bármelyik szarossegű öregasszony odajöhessen és úgy gondolja, hogy bekaphassa.

Viszont! És ez nagy különbség, én, ha kiteszem láttatni a makkom, senkitől nem várom, hogy arra gondoljon közben, hogy vajon mit lépek, ha a Kővári Sanyi négyhuszáros játékkal nyit, vagy tudom-e bizonyítani a Riemann-sejtést? Nem, én csak azt akarom, hogy nézzék a faszomat! Ezek meg elvárnák, hogy arra gondoljak, hogy micsoda egy remek üzletasszony, és példás családanya. Meg biztos szereti a Theoszi Szküthinosz epigrammáit.

És még egy nagy különbség van, Tibikém, nézd meg nyugodtan, én azt is kirakom, amikor múltkor annyit ittam a Misa Árpi zöldveltelinéjéből, hogy behugyoztam. De ezek, ezek miért csak azt rakják ki, amikor jól néznek ki? És amikor a híres, gazdag pókeres gyerek cserevillanyszerelője másnap reggel a sok kupacban fekvő bedrogozott nő közül pont az ő ágyékába tolja fel a zseblámpáját? Azt miért nem rakja ki? Meg amikor nyitott ajtónál szarik a Burdzs al-Arab nyolcadik emeletén, az ágyról meg távcsővel nézi egy arab? Meg fekszik a Krasznainál olyan fejjel, mint aki megcsinált nyolc menetet a Klicskóval? Ezeket valamiért nem rakja ki, pedig hát ezt is azért megnéznék sokan, nem? De azt meg kirakja, hogy a Thália Szépségszalonban csipesszel szedegetik ki a pinaszőrét. Az mennyivel jobb?

Erről jut eszembe, múltkor találkoztam a Herpaival, egyszer régen írtál a lányáról. Na, hát a Kálmán egy új fehér Volvóval volt, alig akart megismerni, meg én is őt. Ki volt simulva.

Megnéztem utána a lányát, a Zsófikát az instán, annak is a képein, ha nincs mögötte egy pálmafa, akkor előtte van.

Pedig én megnézném azt is Tibikém, amikor épp megkeresi, hogy közéjük állhasson!

Az lehet, még az én faszomnál is érdekesebb!

Őrölnek a Malomban (retro)

Régen, az első történetek idején az emberek hétvégén még rendes diszkókba jártak, ahová befért egy fél lakótelepnyi ember, és amik vagy külterületen voltak, vagy valami primitív település mellett. És akkor még számított az is, hogy ki fog este játszani. Általában ugyanabból az ötből az egyik, vagy párban.

A két dolog abban különbözött, hogy vagy egy ember beszélt a számok alatt ordas nagy parasztságokat, vagy kettő. De hát diszkóba nem az MTA Szilárdtest-fizikai és Optikai Intézet tagjai jártak, vagy ha igen, akkor ők is baszni mentek, úgyhogy különösebben nem zavart senkit, hogy mit beszélnek olyan emberek hangosan a mikrofonba, akiknek amúgy mozdonyt kéne vezetniük; szinte mindig rottyon voltak a dizsik.

Állítólag a Vizót többször próbálták rábeszélni, hogy hívjon valami külföldi sztárt is, amire azt mondta, hogy minek? Feddelegránde, Tijesztó, meg ezek? Valag pénzbe kerülnek, azt kalap szar az összes. Ezek nem sztárok. Bárány meg Antonio, na ezek a sztárok, két kiló mindkettő, aztán ugyanúgy ötezren vannak minden hétvégén.

Ha meg vége volt a bulinak, mehetett az áfter. Áfter után meg lehetett ülni a parkolóban a szürke Opel Astrában, meg elszívni két doboz cigit, és várni, hogy kimenjen a pia meg a kábítószer. Minden jól ment, vasárnap estére haza is ért az ember.

Aki ennél korábban ért haza, az vagy az anyjával lakott, vagy rosszul lett, vagy megverték. Utóbbi igen gyakori volt, egyébként. Rosszabb esetben egymást verték, szakszerűtlenül, jobb esetben a porta őket. Vagy mindkettő.

Tudom, hogy jóérzésű ember általában nem leli örömét isten teremtményeinek kínzásában, de részint a kidobók nem jóérzésű emberek, másrészt az, aki erőszakosan fogdossa nőnemű társának miniszoknya alól kilógó picsáját, lökdösi a mellette álló férget, kést ránt, üvöltözik, poharakat tör, egyszóval nem tudja kulturáltan szétbaszni magát, az olyan, mintha egy 200 fokos sütőbe rakná a fejét. És hát valljuk be, abban sem lehetünk biztosak, hogy egy bekatizott negyven kilós csücsköt, akin lóg az M-es piros Energie póló, azt valóban a Jóisten teremtette. Vagy ha tényleg ő, akkor nem direkt arra, hogy vicces kölcsönhatásokba kerüljön különböző szilárd és kemény felületekkel.

Következménye meg nem volt az efféle kísérletezésnek, mert ezeknek a szerencsétlen hóembereknek nem volt különösebben erős érdekérvényesítési képességük, már csak azért sem, mert a rendőrök is másodállásban portáztak. Egyszer előfordult, hogy az egyik eltángált küblimanó, aki olyan volt, mint akit egy A5-ös lapból vágott ki a Michael J. Fox, másnap elment a rendőrségre feljelentést tenni. Aztán az asztal mögött ott találta, aki előző este beleverte a fejét a bejárati fémajtóba. Úgyhogy ott is belebaszta a fejét a telefonkönyvbe. Mondjuk persze a rendőr is hülye volt, mint a faszom, mert a telefonkönyvvel verésnek épp az a lényege, hogy ne legyen nyoma, de az ember csak annyit tudott, hogy az őrsön azzal kell verni másokat.

Mindenesetre nosztalgiázzunk egy kicsit egy jó kis régi hétvégével.

Kicsit indulatos vagyok, voltam portázni és kőkeményen tele van már a faszom a sok csíragyökér emberi fajjal. Gondolkoztam már azon is, hogy lekapom a kocsiról a sárga lámpát, abbahagyom a portázást és keresek valami rendes szakmát. Elmegyek preparátornak, azt kitömök mindenkit szalmával a gecibe.

Azzal kezdődött az egész, hogy a Malomban pénteken szalagavatós buli volt pár egysejtűnek. És tényleg egy sejtből állnak, egy faszból. Aztán csináltak maguknak vipet, vipet bazmeg! Aztán a legnagyobb gyökerek öt rugóért különültek a többiektől, ahol az egyik főfasz egy miniszoknyás-csizmás pontyot fűzögetett épp, hogy kér-e valamit inni, mindegy hogy mit, mert van pénze. A csaj mondja, hogy kösz nem, az meg csak azért is folytatja, hogy banknál dolgozik, csak lejött szórakozni, de alig tudott megállni, ilyen kicsi parkolóhelyeken. Mert nagy a kocsi, tette hozzá, hátha a csaj magától nem értette volna meg ezt a bonyolult összefüggést.  Utána még kétszer megkérdezte, hogy tényleg nem kér-e semmit, bármit, valamit, de a csaj továbbra sem kért egyiket sem. Úgyhogy a gyerek végül jól lepicsázta.  Én mondjuk már az első mondatánál szájon basztam volna a gyereket, aztán rajoskodjon az ügyeletesnek, de hát nem engem akart megbaszni.

Mondjuk kicsit magam is meglepődtem, mert a legtöbb esetben a sok kis agyonhasznált picsa könnyekig meghatódik az ilyen szövegtől, legalábbis nincs olyan, hogy a tíz legnagyobb faszbuldózer apucikedvence tirnyák ne rángasson haza valami sötét kóbor kurvát gyalulni.

Gyerek viszont végül tényleg föladta a dolgot és inkább a kisbarátjának sopánkodott, hogy mekkora geci volt az apja, mer nem adta oda a X7-est. Gondolom kellett neki is, azzal ment kinyalni a kislányokat. Múltkor egyébként pont a Malom előtt a Nagymezőn, ahová csak a békávé, meg a taxisok mehetnek be, parkolt egy kék UV-val megbolondított X7-es, elakadásjelzővel, a trolik meg egész este kerülgették, miközben a tulaja meg bent porszívózott. Később aztán láttam, hogy a csávó két csajjal távozik. Taxival, a kocsit meg hagyta a gecibe bójának az úton. Ha azt gondolod, hogy megbüntették, vagy valami, akkor kurvára nem tudsz te semmit.

Úgyhogy lehet ennek a kis görcsnek volt az apja, bár lényegtelen, mert ha nem, akkor meg egy másiknak, és ennek itt meg egy másik buzi volt az apja. Mindenesetre ekkor már bőven azon rugozótt az agyam, hová tudnám elásni a vakondokok mellé, amikor odatoppan elém egy szopottgombóc, hogyaszondja hol vehet karszalagot, vipeset. Mondom neki, köszönni talán faszomszekrény, szüleid hol barangoltak, miután kimásztál anyád picsájából, he? Néz erre nagyon bambán bazmeg, látom próbálja kitalálni, hogy kell köszönni.  Aszondja végül, jó napot, hello, szia, bocs, hol vehetek karszalagot? Mutattam neki, hogy annál ott, aztán viselkedj jól, mert a legközelebb a legkisebb dologért is rádlépek.

Gondoltam ezután teszek egy kört, hogy lehiggadjak, erre azt látom, hogy az asztalon kokainozik két szarfaszú. Mondom hé, miért nem otthon az apátok faszáról szívjátok a drogotokat, törpebuzik? Hát mi a kurva anyátokat képzeltek, hol vagytok? Erre hátulról megfogja a vállam egy harmadik bendegúz, hogy ne bántsam őket, jó gyerekek. Mondom jó gyerekek, ezek? Babzsáknak legfeljebb. A másik, hogy mi a faszt fogdossa a vállam, nem fél-e hogy pofánbaszom? Erre, hogy velük így ne beszéljek, mert nem tudhatom, hogy ők kiknek a kicsodái. Ekkor már beleüvöltöttem a fülei közé, hogy ő itt egy kibaszott árva, és ha a helyen kívül még ha vannak is valami emberi korcsok, akik a szülei, attól ő már nem fog feltámadni, miután elástam a kertemben a kertitörpe alá. Erre a bogáncsképű tovább izmozik, hogy engem ki fog rugatni, meg hogy így meglátom, meg úgy meglátom. Mondtam neki, hogy amíg meglátom, addig azért takaródjanak ki tetves a gecibe, mert ha két perc múlva is itt találom őket, bedugom a fejét a haverja szaros valagába. Biztos tudhatta, mire számíthatna a retek kis buzija, mert fél perc múlva már ott se voltak.

Közben meg bent is sürgésforgás támadt, mert az egyik selejt lehányta valakinek a hátát, az meg megfejelte ott helyben. Aztán a kis terminátorka szólítgatta a földön fekvőt, hogy keljen fel a párjáért. Mondjuk ha többet akart volna verekedni, akkor nem a legkisebb csótányt kellett volna megbólintania, mert ez a gyerek akkor se kelt volna fel, ha maga a Carmen Electra kérlelte volna egy baszásért. Úgyhogy, hogy nehogy pofára essen valaki a gyerekben, azt baja essék, kiraktuk szépen kint a kuka mellé, azzal, hogy ha tényleg nem kel föl többet, hétfőn majd elviszik a szeméttel együtt. A rugósnyakut meg kitapostuk az utcára, hogy ott folytassa az anyázást, mert akit lehánytak, az olyan mintha kidobták volna kidobósban. Menjen haza, piperészkedjen, aztán ha megveszi újra a belépőt, és én beengedem, akkor akár visszaállhat ugyanoda, ahol most van. A szétkokózott csaja meg csak sípolta, hogy basszameg téged lehánytak, Bubó. Bubó meg mondta is neki, hogy fogja be a pofáját, ne ordítozzon, mert beletapos egyet.  Úgyhogy ezt nekünk legalább már nem kellett elmagyarázni.

Azt hittem ezzel legalább vége a megpróbáltatásoknak, de később aztán végképp bedurrant az agyam. Az egyik hullajelölt letépte a budiban a kéztörlős dobozt, a másik meg bealudt a hányásában a retyón, volt amelyik meg a hangfalat rugdosta, a végefelé meg még valaki veréssel is fenyegetőzött, úgyhogy mindegyiknek adtunk legalább egy pofont, aztán hazazavartunk mindenkit a gecibe.

Kizárólag a saját érdekükben, mert a Slota ment már hátra a lapátért.

Lehet persze, hogy meg kellett volna várni, amig visszaér, mert ennyi tetves állat túl sok a szabad ég alá.

Taxizások (retro)

Minden elkezdődött valahogy, ez a blog egészen pontosan az alábbi két poszttal. Terv szerint fokozatosan visszarakom a régi irományokat, kicsit felmelegítve, feljavítgatva, mint a pörköltet, amit a hűtőben találtunk, és mivel nem vagyunk benne biztosak, hogy még meg lehet-e enni, ezért megpróbáljuk telebaszni erőspistával, hogy legalább csipős legyen, meg bassza agyon a baktériumokat.  

A beginning of a beautiful friendship

Igazságos Izom Tibor urat Viktor nevű barátom mutatta be, még anno valamikor régen.

A dolog úgy történt, hogy taxit kellett hívnom, mert kint hideg is volt, és ittam is már. Legnagyobb meglepetésemre Tibor ült a volánnál, mit ült, feszített. De nem olyan erőltetett feszítés volt ezt, inkább úgy mondhatnám, hogy lezserül betöltötte a fullos A8-as vezetőülését, amit ezelőtt kb 10 éve szereltek össze megbízható német jómunkásemberek, akik szinte direkt Tibor köré építették már akkor is az autót. Ebben fog ülni Igazságos Izom Tibor úr aus Ungarn mondta minden bizonnyal Wolfgang Süstermeier úr, az Audi gyár vezérigazgató-főnökelnöke, úgyhogy fullos legyen. Es wird fullos, helyeselt Mannheit Loranz a szerelők főnöke, egy derék német nácitiszt és egy berlini mérnökasszony szerelemgyereke.

20-at eszik, de csak ha nem huzatom hármasban, vette át a szót Tibor. Mikor óvatosan rákérdeztem, hogy ez a taxizás szempontjából ésszerű-e, mármint a négyezres benzines motor, akkor olyan pillantást vetett rám, mint amivel a Kiszel Tündét nézik, ha megszólal. Bazmeg, ez autó, nem tricikli – értékelte röviden a felvetésem. Érted, – enyhült meg némileg – locsolni kell, hogy menjen. Értem, igen. Jó tágas…- mondtam morfondírozva, miközben sandán ránéztem Tiborra, amint pufidzsekiben és sapkában bal kézzel smst írt, jobbal pedig valahogy az úton tartotta a hajót. Hülyén nézne ki, egy Twingoban, az biztos.

Hirtelen megcsörrent egy másik telefonja, ezt felveszem, kösz, mondta és már fel is vette, pontosabban kihangosította, na nem a rendőrök miatt, csak hogy befejezhesse az smst. Tibibazmeg te hogy fogtad a verebet, drosztról vagy nyomtál? Utalt rám a vonal tulsó végéből egy kolléga. Nyomtam, mondta Tibor, és közben reflexből megelőzte a villamost. Nabazdmeg, az istenbaszná meg, én itt állok másfél órája Békáson, Teknő meg a huszadik parasztot halássza. Az is nyom bazmeg, én meg állok a semmibe, hallod bazmeg, azmeg még a kocsiját se mosassa le, meg semmi. Na most jön egy picsa…várjál. Mondta, és ezzel le is tette. Tibor is befejezte közben az üzenet írását, de lehet, hogy már a huszadikat.

Ez a Szeli Laci volt, nem tiszteli a vendéget, érted. Így beszél a hátuk mögött. Ha köcsög valaki, meg kell mondani neki a szemébe, nézett rám a visszapillantóból Tibor. Az ilyent én nem szeretem. Meg egy fasz, nem várni kell, hanem nyomni. Én mindig a kúton állok, aztán nyomok. Ehhez viszont ismerni kell a várost kurvára, érted, mert nyomsz, aztán nem érsz már rá tetvészni a mepet. Három percecske alatt oda kell érni címre. Ha sietek, nekem elég kettő is. Erre kell a vas, látodmár. Négy éve taxizom, de csak mert szeretem. Addig is mindig a kocsiban ültem, most meg közben elviszek pár embert is. Ennyi. Amúgy meg portázom. Oda más fellépés kell, de az emberismeret ott is nagyon fontos. Nekem az meg megvan. Nem szeretném, nem csinálnám egyiket sem, gondolhatod.

Közben megérkeztünk a Dark Mokkához, én pedig felvetettem Tibornak, hogy mi lenne, ha élettapasztalatát és gondolatait megosztaná másokkal is, egy blogon. Tibor kicsit megrántotta a vállait, hogy a helyére kerüljön a kabátja, meg a gondolatai. Ha nem ilyen buzidolog az, akkor rendben. Persze a buzikkal nincs úgy bajom, volt már buzi utasom, több is, azt mégis elvittem őket. Úgyhogy jól van majd írogatok, ez ugyis tud netet, tartotta fel büszkén az iPhonját.

Először azt hittem ez is buziknak való, de a Sollen Karesznak is van, folytatta. Az meg tutira nem buzi, vágod, az aztán nem az. Azért Sollen egyébként, mert egyszer olvasott egy könyvet Kelsentől, aztán nagyon bejött neki. Az a csóka mondta, hogy a sein dolgok, amik vannak, a sollenesek meg amiknek lennie kell. Na ezért.

A blog

Tisztelet. Sok mindent csináltam már, ilyen blogírást mondjuk még nem, de nem lehet nehéz, csomo kis emos köcsög is csinálja, pedig azok még kinézni sem tudnak, nemhogy mást.

Egyszer volt egy címem, egy ilyen kis feketére mázolt koró toporog a járdán, és úgy szívta a cigijét, mint a Karádi. Megállok, látom zavartan néz, visszakozna a kis köcsög, nyilván azt hitte a nagymamája ül majd a volánnál és pitével kínálja. Szállj be köcsög, gondoltam. De inkább csak a nevét kérdeztem, nehogy elvigye más elől az autót. Mondta igen, ő az, olyan fejhangon, mintha a heréire rádőlt volna Budai Vár.

Kinyitotta az ajtót, érzésre tapogathatta ki a kilincset, merhogy látni nem látta a hajától, az tuti. Mikor beszállt, negyven fokba megdöntötte a fejét, hogy legalább az egyik szeme előkerüljön, és úgy mondta, hogy a zöldpardonba’ legyenszíves.

Útközben csöndben volt, én meg a tükörből nézegettem. Aztán nem hagyott nyugodni egy gondolat, ezért megkérdeztem inkább, hogy minek öltözik buzinak. Láttam, hogy meglepi a kérdés, hirtelen meg is ijedhetett, mert idegesen pislákolt ki a haja alól, mint egy ponty, ami beakadt a hínárba .

Én nem vagyok buzi, de tényleg… Mondta zavarodottan. Te, nekem semmi bajom a buzikkal, csak minek öltözöl annak, mondtam neki, csak hogy megnyugodjon. Már nem emlékszem mit mondott, valami olyasmit hogy nem buzi ő, hanem emos. Nem akartam tovább feszegetni a témát, hogy akkor az emosok minek öltöznek buzinak, mert reménytelen volt a gyerekkel szót érteni.

(Ide berakok egy képet, hogy nézett ki kb. a gyerek, mert mondták ilyet is lehet.)

Na, ezért sem akartam először blogot írni, nehogymár engem is a végén egy ilyennek nézzenek, de aztán végiggondoltam, hogy attól még sok köcsög az Újpestnek szurkol, attól még a foci jó dolog.

Szóval mindegy, most már én is írok blogot, meg fogok is, mert nem árt az, ha a sok hülyeség mellett az emberek olvasnak valami értelmeset is.

De most megyek, mert a buszsávban állok, aztán kerülget a sok kék geci.

Régi szép idők! Taxizgatás! Mikor még nem voltak ilyen Überen szocializálódott úrvezetők, meg műholdas navigáció, ami ráadásul követi az utat, meg kiszámolja a fuvardíjat!

A Szeli Laci, alias Zebra, akiről már szó volt, olyan ideges lesz ettől, ha rágondolol, hogy olyan remegve nyúl a váltóért, hogy csoda, hogy nem ugrál az autója, mint egy szöcske.

Azt hiszed, azért volt olyan rossz régen taxizni, mert csupa ilyen bőrkabátos paraszt taxizott. Pedig paraszt voltál te is, ne aggódjál, csak a Zebrának már nem mertél visszaszólni, meg okoskodni, mint a Vodefone ügyfélszolgálatán a Segíthetek Mercinek, aki kényszeredetten mosolyog, miközben te idegesen, káromkodva próbálod beleerőltetni a sim kártyátad a telefontöltő helyére, hogy nem megy bele. Meg a közértben felemeled a hangod a pultosnak, hogy akciós volt a szórólapon a két és félkilós kukta mirelit hasábburgyona, de neked meg teliáron ütötték fel, pedig ezért utaztál fel Biatorbágyról, és neked jogaid vannak, és bele fogod írni a panaszkönyvbe, hogy felutaztál Biatorbágyról venni akciós kétésfilkilós mirelitkrumplit, mert a kirántott húshoz azt akartál sütni, de nem annyi volt az ára, és te százötven forintért inkább magadra vonod egy áruház figyelmét, meg üvöltözöl egy kasszásnénivel húsz percig.

Na, ez mind benned maradt, mert a Zebrával nem mertél leállni vitatkozni, hanem csöndben megnézted a várost, miközben hazavitt, a végén még kifizetted, amit legeslegvégül mutatott az óra.

Zebra amúgy azért volt zebra, mert elég sokat volt csíkosban különböző félreértések miatt, például, hogy mindig volt zárjegy nélküli ukrán cigi a csomagtartójában. Ne basztasd a csomagtartót, tedd be szépen magad mellé! Figyelmeztette is az utasát, amikor az a csomagját megkísérte betenni hátra. Ezaz! Szór ki egy kis dícséretet, mikor az ember végül azt tette, amit mondott.

Most már mehetünk, mondja mintegy magának, aztán elindul az egyik égtáj irányába.

Azt hihetnéd, hogy a Hegedűs Gyulából a Mammuthoz csak át kell menni a Margiton, mondja kisvártatva, érzékelve utasa ideges fészkelődését. De nem, hát a Demszky szétbassza az egészet, te, hát ott hallnánk meg a dugóban, teszi ki a bal karját az ablakon. Nekem is sietnem kell, kinéztem egy kislányt, egyre van időpontom. Remélem ez már tényleg húsz éves lesz, mert a tegnapi csak annak mondta magát. Hát én már csak tudom, egyrészt nekem is annyi a lányom, másrészt ha levetkőzik, előttem nincsen titok. Az erdész is megmondja a fa gyűrüiből, vagy honnan a faszból, hogy mennyi idős a fa, nem? Na, ráadásul ez a tegnapi meg fosta is a szót, szinte be se lépek, már kérdezi, hogy milyen napod volt? Hát mi a kurva anyád közöd van hozzá? Eddig jó volt. Aztán belekezd, hogy milyen jó, hogy ilyen jó idő van, hétvégén szeretne menni a Balatonra. Mondom neki, te, gyere már ide, nézd meg a hirdetésed, mutatom neki a Tinilányokban, az van ide írva hamvas testű diáklány vár téged forró puncival, vagy gyere át beszélgetni egy kicsit? Szerinted a Friderikuszhoz a vendégei meg baszni járnak? Hát teljesen el volt tévedve a kiscsaj. ráadásul mondom, szét is volt ütve már a pinája, főleg egy húszéveshez képest.

Meg ezt a beszélgetés dolgot is, minek erőltetik? Én egy szolgáltatást veszek igénybe, ahhoz nem kell a duma, meg hogy rám erőltesse a privát dolgait, amihez semmi közöm. Menni akar a Balatonra! Ki a faszt nem érdekel, nem? Ez abszolút nem professzionális hozzáállás, nincs igazam?

Na, de várjál, itt most megállunk egy percre. Ne izzadjál, órát addig megállítom. Ha addig bekopogna egy vágott arcú csávó, adj neki egy cigit, vagy ha nem dohányzol, akkor egy százast, te tudod bazmeg, te jársz rosszabbul.

Na, itt is vagyok, nem is volt sok, nem? Csak muszáj volt váltanom a reptérre. Este megyek ki. Azért is kell ez az autó, turistának villantani kell. Szépen begurulok az érkezőhöz, már látom, ott az utas, szépen kiszállok, mondom hellómiszter, kiveszem a kezéből a csomagot, berakom magam mögé, csávót meg betuszkulom a helyedre. Azt megyünk a Deákhoz. Nem kell megkérdezni, hova megy, minek, hát részint összevissza beszélnek, nem lehet érteni, mit zagyválnak, másrészt a várost sem ismerik, nem? Akkor mi a fasznak? Jó, a Deák nem? Egy perc onnan bármi.

Nézd meg közben bazmeg, geci, hogy beállt ez a geci Lágymányosi is, ki a faszom számított erre, mert én biztos nem.

Hát öregem, bazmeg, most nem tudunk mást tenni, várunk, ha már ez a szájbakúrt Demszky ezt is így szétbaszta.

De figyelj, max előbb kiszállsz, jó, mert nekem meg egyre oda kell érnem valahova.

© 2021 izomtibi

Theme by Anders NorenUp ↑